elsejedike, ahogy Oti mondta.
Nati a hétvégén kijelentette:
Anya, ma veled alszom! Te vagy a legjobb kedvencem!
2011. augusztus 2., kedd
2011. július 1., péntek
Ki vagyok?
Ottó ebéd utáni monológja:
Nem tudom, hol vagyok, nem tudom, ki vagyok, lehet, hogy csak hasonlítok magamra?
Nem tudom, hol vagyok, nem tudom, ki vagyok, lehet, hogy csak hasonlítok magamra?
2011. június 29., szerda
Szerelem...
Otinak van egy kis barátnője, Kata.
- Oti, mikor tetszett meg neked Kata?
- A sakkon. Egyszer együtt játszottunk.
- És hogy történt? Csak játszottatok, vagy beszélgettetek is?
- Beszélgettünk is.
- És mit mondott?
- Arra már nem emlékszem.
- És miért tetszett meg?
- Mert jó, és kedves. ...... és szép is. - teszi hozzá szégyenlős mosollyal. - Lehet, hogy őt fogom feleségül venni.
- Hát annak nagyon örülnék. Kata tényleg jó és kedves. És szép is.
- Oti, mikor tetszett meg neked Kata?
- A sakkon. Egyszer együtt játszottunk.
- És hogy történt? Csak játszottatok, vagy beszélgettetek is?
- Beszélgettünk is.
- És mit mondott?
- Arra már nem emlékszem.
- És miért tetszett meg?
- Mert jó, és kedves. ...... és szép is. - teszi hozzá szégyenlős mosollyal. - Lehet, hogy őt fogom feleségül venni.
- Hát annak nagyon örülnék. Kata tényleg jó és kedves. És szép is.
2011. június 4., szombat
Ballagás
Oti, elballagtál az óvodából. Készültetek az óvodában, ünnepi dísz a teremben, a faliújságon. Mi is beszélgettünk róla, de nem olyan sokat, én sem sokat gondolkodtam azon, hogy mekkora váltás lesz ez az életedben, hiszen tudtam, hogy ez az élet rendje, megtörténik, ovisból iskolás leszel.
A ballagás előtti percekben is úgy ültetek ott a barátaiddal a teremben a kis padon, mint az ünnepségek előtt. Csak most virágot is kaptatok, ki egyszerű csokrot, ki extrábbat, nézegettétek a sajátotokat, egymásét. Aztán amikor átballagtatok a másik csoportba, ahol elbúcsúztatott benneteket Bence, aki még nem megy iskolába, és más gyerekek is, és megkaptátok a tarisznyát, valahogy megkomolyodtál. Mi aztán átmentünk a terembe, ahol az ünnepség volt, ott vártunk benneteket. Végre megérkeztetek, és láttam, mennyire komoly arccal figyelsz végig az ünnepség alatt. Biztosan izgultál, mert nagyon sok felnőtt előtt kellett verset mondanod, de a szereplés után is komoly maradt az arcod. Miután visszatértünk a termetekbe, ahol már saját kis ünneplésetek volt, végre felszabadultál, de csak miután elmondtátok a kis meglepi-verset Andi néninek, Brigi néninek és a dadusoknak. Aznap már nem volt időnk arra, hogy beszélgessünk róla, mert dolgoznom kellett, de este még elmondtad ima után, hogy a műsor alatt azon gondolkodtál, milyen lesz majd az iskolában, hogy korábban kell fölkelni, hogy mindenfélét fogtok tanulni...
folyt.köv.
A ballagás előtti percekben is úgy ültetek ott a barátaiddal a teremben a kis padon, mint az ünnepségek előtt. Csak most virágot is kaptatok, ki egyszerű csokrot, ki extrábbat, nézegettétek a sajátotokat, egymásét. Aztán amikor átballagtatok a másik csoportba, ahol elbúcsúztatott benneteket Bence, aki még nem megy iskolába, és más gyerekek is, és megkaptátok a tarisznyát, valahogy megkomolyodtál. Mi aztán átmentünk a terembe, ahol az ünnepség volt, ott vártunk benneteket. Végre megérkeztetek, és láttam, mennyire komoly arccal figyelsz végig az ünnepség alatt. Biztosan izgultál, mert nagyon sok felnőtt előtt kellett verset mondanod, de a szereplés után is komoly maradt az arcod. Miután visszatértünk a termetekbe, ahol már saját kis ünneplésetek volt, végre felszabadultál, de csak miután elmondtátok a kis meglepi-verset Andi néninek, Brigi néninek és a dadusoknak. Aznap már nem volt időnk arra, hogy beszélgessünk róla, mert dolgoznom kellett, de este még elmondtad ima után, hogy a műsor alatt azon gondolkodtál, milyen lesz majd az iskolában, hogy korábban kell fölkelni, hogy mindenfélét fogtok tanulni...
folyt.köv.
2011. április 4., hétfő
ötletek
Szervezik az alvilágot, játszanak a gyerekszobában.
A két éves, nyolc hónapos Nati megjegyzi Ottó egy ötletére:
- Biztos, hogy ez jó ötlet?
Én meg csak lesek :o)
A két éves, nyolc hónapos Nati megjegyzi Ottó egy ötletére:
- Biztos, hogy ez jó ötlet?
Én meg csak lesek :o)
2011. március 11., péntek
könnyes
Nati nagyon sír. Hüppög, potyognak a könnyei. Amikor már kezd lenyugodni, csupakönny arccal odajön:
- Anya, folyik a szemem!
- Anya, folyik a szemem!
2011. február 16., szerda
Cose della vita...
Jöttünk ki a zeneóráról. Oti kivágta a bejárati ajtót. Épp rá akartam szólni, miközben csuktam be az ajtót, de túl erősen csaptam be.
Oti: Anya, mit is akartál mondani?
Anya: Hogy jól kivágtad azt az ajtót... én meg jól becsaptam.
Oti: Ilyen az élet, Anya. (nagyot nevetek) Komolyan mondom, Anya! Ilyen az élet.
Nati a zeneórán észrevett egy húsvéti díszt. Aranyra festett tojásból kiscsibe kandikált ki. Itthon meséli Apának:
Apa, láttam egy csibét!
Apa: Hol?
Nati: Az órán! A zeneórán! Kikukucskált a tojásból. Azt mondta: Hol vagy, Anyuci? És nagyon tetszett nekem!
A két és fél éves...
Oti: Anya, mit is akartál mondani?
Anya: Hogy jól kivágtad azt az ajtót... én meg jól becsaptam.
Oti: Ilyen az élet, Anya. (nagyot nevetek) Komolyan mondom, Anya! Ilyen az élet.
Nati a zeneórán észrevett egy húsvéti díszt. Aranyra festett tojásból kiscsibe kandikált ki. Itthon meséli Apának:
Apa, láttam egy csibét!
Apa: Hol?
Nati: Az órán! A zeneórán! Kikukucskált a tojásból. Azt mondta: Hol vagy, Anyuci? És nagyon tetszett nekem!
A két és fél éves...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)