hétköznapok

Nati, olyan ügyesen etted a rakott krumplit villával!

Otikám, tombol nálad a fociőrület. Van már számos számos focimezed, állandóan azt játszod, hogy te vagy a magyar csapat, és legyőzöd a másik csapatot, sok góllal. Most épp focibíró szeretnél lenni. Van piros és sárga lapod, meg sípod is. És számolod, mennyit kell még aludni a fociedzésig... Imádnivaló!!!

rend a lelke...

Nati, te édes Randalír Maca!
Amíg Oti a focipályán rohangált Petivel, te ide-oda bóklásztál. Felfedezted Oti motorját (igazából futóbicikli, de Otinak motor), és fel akartál ülni rá. Amikor föltettelek, keservesen sírni kezdtél. Nem értettem, miért, így levettelek a motorról. Te pedig odamentél a babakocsihoz, és elkérted Oti sisakját. Hiába, motorozni csak sisakban lehet... És persze beigazolódott a közhely, hogy a (jóra) nevelést nem lehet időben elkezdeni.

szeptemberi reggelek

Otikám, hiába vártad már három hónapja az ovit, nehéz visszaszokni a mindennapok menetrendjébe. Nehezen alszol el este, nehezen ébredsz reggel. A héten, talán a második ovis nap reggelén, amikor már öt perce simogattalak és duruzsoltam neked, hogy felébredj, végre picit mocorogni kezdtél, és álomittasan mondtad: Még egy kicsit alszom... És visszaaludtál - volna, ha hagylak.

Pénteken reggel pedig két forgolódás között kijelentetted: Én nem kelek fel soha többet.
Aztán persze mégis :o)