Otikám, hiába vártad már három hónapja az ovit, nehéz visszaszokni a mindennapok menetrendjébe. Nehezen alszol el este, nehezen ébredsz reggel. A héten, talán a második ovis nap reggelén, amikor már öt perce simogattalak és duruzsoltam neked, hogy felébredj, végre picit mocorogni kezdtél, és álomittasan mondtad: Még egy kicsit alszom... És visszaaludtál - volna, ha hagylak.
Pénteken reggel pedig két forgolódás között kijelentetted: Én nem kelek fel soha többet.
Aztán persze mégis :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése