édes álom

Mozgalmas hétvégénk volt, nagycsaládos nyaralással, vonatozással, kevés alvással. Fürdetés után én is lezuhanyoztam, addig a gyerekek a kanapén tévéztek. Egyszer csak jön ki Oti: Anya, a kanapén elaludt az Édes!
Nati ott szunyókált eldőlve.
És tegnap is, míg vártuk, hogy Apa és Oti végezzenek az esti rutinnal, nekem dőlt a kanapén, és elaludt. Egy darabig nem vittem be, és nem is mozdultam, idilli pillanat volt. Szuszogó finom kislány :o)

A nyaraláson próbáltam délutáni alvásra rávenni őket. Natit sikerült, nehezen ugyan, de elaludt. Addig Otival megebédeltünk. Vittem be őt is aludni, de miután elaludt, felébredt Nati. Olyan édes volt, sikerült csendre bírni, ami egy kétéves szélvész kisasszonytól nagy szó. Nagyrészt rajtam feküdt, és hagyta, hogy simogassam, puszilgassam...

boldog szülinap

Egyik este Mamáéknál aludtunk, és nem akartam már mesekönyvet keresgélni, így együtt találtuk ki a mesét. Oti közelgő névnapja miatt az is benne volt, hogy sok gyerek felköszöntötte egy focilabda tortával, és mondták: Boldog névnapot, Oti! Oti pedig a mesefűzés közben hozzátette: és hoztak egy tortát Natinak is, és mondták neki: Boldog névnapit, Nati!
Otit a névnapján reggel felköszöntöttük. Kapott ajándékzacskóban egy focimezt. Nati meg sírva fakadt, és mondogatta: Nekem is boldog szülinapot!

És addig sírt, amíg elő nem varázsoltam neki a szülinapjára vett pólót. Nem számoltam vele, hogy ennyire kell figyelni arra, hogy ha a nagy kap valamit, a kicsinek is jár. Gyanítom, ezután fordítva is így lesz :o)