látó kéz

A gyerekekkel kimentünk szurkolni Apának, aki maratont futott. Szurkoltunk neki a Kossuth téren, és a Hősök terére is átmentünk a célhoz, és megvártuk, míg átöltözik. Addigra már nagyon rossz idő volt, zuhogott az eső, hideg szél fújt, el is fáradtak a gyerekek. Nati sírva fakadt, mert pelerines esőkabát volt rajta, aminek nem volt kéznyílása, ezért nehézkesen tudott mozogni benne:
- Anya, levesszük a kabátot! Vegyük le a kabátot, nem lát a kezem!

varázsrajzok

Oti jár a "Varázsjáték" nevű fejlesztésre. Látszott rajta, ahogy mesélt, hogy nagyon tetszik neki, és sokat és lelkesen mesélt róla. Volt két rajzos feladat is.

- Anya, lerajzoltam a házunkat a családunkkal. De csak Apa volt otthon, nézte a magyar-svéd meccset a tévében, mi meg Seregélyesen nyaraltunk.

(azt hiszem, a pedagógusok nem éppen ilyen családrajzra gondoltak :oD)))

- Le kellett rajzolni, hogy egy varázsló mivé varázsolja a családunkat. Apa focikapu lett, én, meg Nati, meg te focilabdák.

odavaló

Nati, ha valamiről nem tudja, hova kell tenni, vagy mire lehet használni, mindig azt kérdezi:
- Ez hova való?
Épp állatkertet épített tüsikockákból, és egyedül próbálgatta az egyik kockát a másikhoz illeszteni, de nem sikerült, így segítséget kért:
- Anya, segíts, nem tudom odavalózni!