ezmegaz

Nati esernyőmániás lett, nagynénjétől kapott egy esernyőt, azzal közlekedik két napja - bár nem esik az eső. Az autóban felejtettük, és nem volt kedvem lemenni érte, ezért megpróbáltam megbeszélni vele, hogy ma ne vigye az óvodába.
- De anya, azért kell az esernyő, mert.... mert... fázik a sapkám!

Ügyelet

Megyek Otiért az iskolába, épp odaérek 4 órára, amikor jönnek ki. Nagy várakozással keresem a szemét, aztán amikor meglát, lefagy az arca, lefelé görbül a szája. Egy másodperc alatt végigpörgetem az összes borzalomforrást: fekete pont, elveszett könyv vagy füzet, esetleg bántotta valaki... mindjárt könnyekben tör ki.
- Oti, mi van? Baj van?
- Mikor jössz már egyszer később értem? Ma sem tudok bemenni az ügyeletre!

kérhetnék...

Nati ébredezik a kanapén. Amikor behozom neki a kakaóját, odaül az asztalhoz és megkérdezi:
- Anya, ennit is kérhetnék?
Hát persze, hogy kérhet a hároméves választékos :o)

mert rég volt már bejegyzés, és feledékeny is vagyok...

Nati mindig gondolkodik, beszél-beszél-beszél, összekapcsol, kombinál.
Legújabb verbális kavarása:
Sicc, te rossz cica, kergesd MATRICA!

Oti iskolás dolgait se felejtsem el megörökíteni... a LÁTOMÁSt például.

Tegnap volt...

elsejedike, ahogy Oti mondta.

Nati a hétvégén kijelentette:
Anya, ma veled alszom! Te vagy a legjobb kedvencem!

Ki vagyok?

Ottó ebéd utáni monológja:
Nem tudom, hol vagyok, nem tudom, ki vagyok, lehet, hogy csak hasonlítok magamra?

Szerelem...

Otinak van egy kis barátnője, Kata.
- Oti, mikor tetszett meg neked Kata?
- A sakkon. Egyszer együtt játszottunk.
- És hogy történt? Csak játszottatok, vagy beszélgettetek is?
- Beszélgettünk is.
- És mit mondott?
- Arra már nem emlékszem.
- És miért tetszett meg?
- Mert jó, és kedves. ...... és szép is. - teszi hozzá szégyenlős mosollyal. - Lehet, hogy őt fogom feleségül venni.
- Hát annak nagyon örülnék. Kata tényleg jó és kedves. És szép is.

Ballagás

Oti, elballagtál az óvodából. Készültetek az óvodában, ünnepi dísz a teremben, a faliújságon. Mi is beszélgettünk róla, de nem olyan sokat, én sem sokat gondolkodtam azon, hogy mekkora váltás lesz ez az életedben, hiszen tudtam, hogy ez az élet rendje, megtörténik, ovisból iskolás leszel.
A ballagás előtti percekben is úgy ültetek ott a barátaiddal a teremben a kis padon, mint az ünnepségek előtt. Csak most virágot is kaptatok, ki egyszerű csokrot, ki extrábbat, nézegettétek a sajátotokat, egymásét. Aztán amikor átballagtatok a másik csoportba, ahol elbúcsúztatott benneteket Bence, aki még nem megy iskolába, és más gyerekek is, és megkaptátok a tarisznyát, valahogy megkomolyodtál. Mi aztán átmentünk a terembe, ahol az ünnepség volt, ott vártunk benneteket. Végre megérkeztetek, és láttam, mennyire komoly arccal figyelsz végig az ünnepség alatt. Biztosan izgultál, mert nagyon sok felnőtt előtt kellett verset mondanod, de a szereplés után is komoly maradt az arcod. Miután visszatértünk a termetekbe, ahol már saját kis ünneplésetek volt, végre felszabadultál, de csak miután elmondtátok a kis meglepi-verset Andi néninek, Brigi néninek és a dadusoknak. Aznap már nem volt időnk arra, hogy beszélgessünk róla, mert dolgoznom kellett, de este még elmondtad ima után, hogy a műsor alatt azon gondolkodtál, milyen lesz majd az iskolában, hogy korábban kell fölkelni, hogy mindenfélét fogtok tanulni...
folyt.köv.

ötletek

Szervezik az alvilágot, játszanak a gyerekszobában.
A két éves, nyolc hónapos Nati megjegyzi Ottó egy ötletére:
- Biztos, hogy ez jó ötlet?
Én meg csak lesek :o)

könnyes

Nati nagyon sír. Hüppög, potyognak a könnyei. Amikor már kezd lenyugodni, csupakönny arccal odajön:
- Anya, folyik a szemem!

Cose della vita...

Jöttünk ki a zeneóráról. Oti kivágta a bejárati ajtót. Épp rá akartam szólni, miközben csuktam be az ajtót, de túl erősen csaptam be.
Oti: Anya, mit is akartál mondani?
Anya: Hogy jól kivágtad azt az ajtót... én meg jól becsaptam.
Oti: Ilyen az élet, Anya. (nagyot nevetek) Komolyan mondom, Anya! Ilyen az élet.

Nati a zeneórán észrevett egy húsvéti díszt. Aranyra festett tojásból kiscsibe kandikált ki. Itthon meséli Apának:
Apa, láttam egy csibét!
Apa: Hol?
Nati: Az órán! A zeneórán! Kikukucskált a tojásból. Azt mondta: Hol vagy, Anyuci? És nagyon tetszett nekem!
A két és fél éves...

fekete-fehér

A sakk úgy igazán ősszel került be az életünkbe. Tavasszal voltak ovis foglalkozások, de annyira nem kötötték le Ottót, hamar abbahagyta. Ősszel megint elővettük. Volt motiváció, hiszen baráti körben népszerű, vannak tehetséges gyerekek, és a versenyeken nyert játékaik is felkeltették Oti érdeklődését. Könyvekből, itthon elkezdtünk sakkozgatni, de nem rendszeresen. Aztán hétvégén a közelünkben rendeztek egy nagy ovis sakkbajnokságot, ahova nagy meglepetésemre Ottó el akart menni. Pedig tudta, hogy sokan lesznek, sok idegen, tudta, hogy 6 partit kell lejátszania (amiből végül 7 lett). És végigülte és -játszotta mindet. Partit igazából csak velünk játszott, a sakktanfolyamot is csak ma kezdjük el, tehát nem vett még részt szakszerű (sakkszerű...) oktatáson. Igaz, hogy hátul végzett, de nagy meglepetésünkre összehozott 2 pontot, aminek nagyon-nagyon örültünk! És ami a legjobb, hogy ő maga is örült magának, nem a vereség volt neki a lényeg, meg a sok elvesztett figura, hanem hogy elégedett volt azzal, ügyeseket lépett, és sok tisztet megszerzett másoktól.

Rizs és társai

Ottókám, beteg vagy, bágyadt. Amikor megjött az étvágyad, pattogatott kukoricát kértél, de az nem volt, és kitaláltad, hogy rizst ennél. Főztem egy kis zöldséges rizst, persze ötpercenként kijöttél a konyhába, és kérdezgetted, kész van-e már. Mint a szamár a Shrekben, amikor utaztak Fiona családjához, és folyton azt kérdezte: ott vagyunk már?

Szóval rizst ettél, most meg épp tésztát eszegettek Natival. Közben töprengtél, mi mindent lehet készíteni rizsből, és engem is kérdezgettél. Nati meg hallgatta.
Ottó: Anya, mit is lehet készíteni még rizből? Rizottót...
Anya: A rizsre gondolsz? Köretet zöldségekkel, tölteléket, rakott ételeket...
Nati: És riznatit is lehet?

Amúgy tipikus, hogy egymásra már megint jobban figyeltek, mint az anyukátokra, de ezt is nagyon szeretem benneteket, hogy így egymásba tudtok feledkezni.

okosságok

Oti, tegnap fontos dolgok történtek az életedben. Megkaptad a szemüvegedet. Olyan jóképű nagyfiú vagy benne!

És megkaptad a legelső iskolai értékelésedet. A zeneiskolában, Ildikó nénitől, aki a zenei előképzőt tartja. Nagyon megörültem neki, mert azt látta rajtad, amit én is. Ő egy kedves, lágy pedagógus, aki nagy szeretettel foglalkozik veletek, és látszik rajta, hogy fontosabb neki az, hogy megszeressétek a zenét, a szolfézst, mint az, hogy mennyire tökéletesen tudjátok a válaszokat, vagy milyen tisztán énekeltek.
Szeretsz énekelni, tapsolni, dobolni, reméljük, ezt a zenei osztály énektanára is látni fogja :o)

Na és akkor itt van Ildikó néni jellemzése:
Ottó
Ottó nagyon okos, tájékozott fiatalember, ám nem tolja magát előtérbe. Szívesen veszi, ha csendes okosságát a másik fél veszi észre. Nem bánja, ha a többiek többet szerepelnek. Ő is jelentkezik, nem vonja ki magát, de bölcs mosollyal tudomásul veszi, ha a harsányabbak aratják le a babért. Ezért sokszor külön kell rá figyelni, bátorítani, hogy ő is "szálljon ringbe".
Még nem fordult elő, hogy valamilyen kérdésre rossz választ adott volna. Előfordult, hogy valamit csak ő tudott.

Igazán remélem

Nagyon rég jártam erre, és történt egy csomó minden.

Ami először eszembe jut, az ma volt. Jöttünk haza Nattanccsal Mamáéktól, és karattyolt valamit a Tigrisről. A mondat elejét nem értettem tisztán, ezért rákérdeztem. És tényleg. Azt mondta: igazából remélem, hogy - és a mondat másik fele már nem illett oda teljesen nyelvtanilag :o)
Olyan édes volt hallani egy két és fél éves csücsöri szájából ezt a szókapcsolatot!

Oti, te meg hatéves lettél. Hihetetlen! Nagyfiú vagy, nagyon! Igaz, a méreteid alapján sokan félremennek, azt hiszik, gyenge és kicsi vagy, pedig csak nem vagy része a nagy átlagnak. Lehet, hogy magamnál kellene tartanom egy percentilisgörbét és egy fényképet Apáról, hogy értsék, hogy tudományosan és genetikusan is abszolút igazolhatók a méreteid.
Na de nem ez a lényeg. Pont 10 nappal a szülinapod előtt kiesett az első tejfogad! Napok óta izgatott voltál, a fog iszonyatos amplitúdóval ingott, már megbeszéltük, hogy ha nem esik ki egy napig, aznap este kiveszem neked. És délután találkoztunk Enikőékkel, akik mondták, a fogorvos nagymamát idézve, hogy jobb hagyni a fogat a maga útján. És este, amikor focimeccseztél a számítógépen, egyszer csak az öledbe pottyant a FOG!
Megbeszéltük, hogy nem adjuk a fogtündérnek, inkább eltesszük emlékbe. Egy szép borítékra arannyal ráírtuk a dátumot, meg a nevedet, és napokig mutogattad meg nézegetted a fogadat. Olyan imádnivaló voltál akkor is!