fekete-fehér

A sakk úgy igazán ősszel került be az életünkbe. Tavasszal voltak ovis foglalkozások, de annyira nem kötötték le Ottót, hamar abbahagyta. Ősszel megint elővettük. Volt motiváció, hiszen baráti körben népszerű, vannak tehetséges gyerekek, és a versenyeken nyert játékaik is felkeltették Oti érdeklődését. Könyvekből, itthon elkezdtünk sakkozgatni, de nem rendszeresen. Aztán hétvégén a közelünkben rendeztek egy nagy ovis sakkbajnokságot, ahova nagy meglepetésemre Ottó el akart menni. Pedig tudta, hogy sokan lesznek, sok idegen, tudta, hogy 6 partit kell lejátszania (amiből végül 7 lett). És végigülte és -játszotta mindet. Partit igazából csak velünk játszott, a sakktanfolyamot is csak ma kezdjük el, tehát nem vett még részt szakszerű (sakkszerű...) oktatáson. Igaz, hogy hátul végzett, de nagy meglepetésünkre összehozott 2 pontot, aminek nagyon-nagyon örültünk! És ami a legjobb, hogy ő maga is örült magának, nem a vereség volt neki a lényeg, meg a sok elvesztett figura, hanem hogy elégedett volt azzal, ügyeseket lépett, és sok tisztet megszerzett másoktól.