2010. június 22., kedd

focifocifoci

Látszik, hogy hull az égi áldás, és be vagyunk szorítva a lakásba.

Oti azokkal a focimatricákkal is focit játszik, amiket már nem ragasztottunk albumba, mert már megvannak. Most épp két meccs között kapcsolgatunk ide-oda, én rajzolgatom az összesítőket, Nati időnként bekiabál, hogy egy-null... a szünetben Oti labdával, lufival, vagy ami a keze ügyébe kerül, újrajátssza a védéseket, szabálytalanságokat...
Próbál rávenni, hogy a matricáival játsszunk focimeccset...és ha egy matrica gólt lő, a többiek odasereglenek köré, és összeölelkeznek.

2010. május 5., szerda

bili

Nati, ma kétszer is pisiltél a bilibe Mamáéknál! Szóltál, hogy pisilni kell, és valóban jött is a pisi! Nagyon ügyes nagylány vagy!

Oti, tegnap elképesztően ügyesen játszottad azt a sakkjátékot, amit az oviban nem szeretsz. Nagyon okos vagy, gyors a gondolkodásod. Sokat töprengek, hogy az, hogy a játszótársaidhoz annyira alkalmazkodsz, annyira engeded az ő akaratukat érvényesülni, vajon önfeladás-e a részedről, vagy pedig bölcs szemlélődés. Hogy jól tesszük-e, ha arra nógatunk, hogy ne hagyd magad, ha te máshogy szeretnél valamit, akkor mondd el, vagy tedd meg, hogy ne legyél hátrányban a többiekhez képest. Pl. Hogy ugyanannyit rúghass a labdába, mint a többiek, hogy harcold ki, hogy ha te labdáddal játszotok, akkor te irányíts, ha neked úgy nem jó. Mert szerintem nem jó az, ha egy focimániás gyerek csak nézőként figyeli, ahogy a többiek a labdáját rugdalják, és neki nem passzolnak. Vagy pedig az alkalmazkodás, szemlélődés tesz téged erősebbé, ha másokat is megfigyelsz, és tanulsz tőlük?
Nem tudom.
Azt viszont látom, hogy mennyire érettebben gondolkodsz pl. a fociról a kortársaidnál. Úgy helyezkedsz, hogy passzolni tudjanak, ők meg akkor is meg akarják tartani a labdát, ha sehogy sem tudnak továbbmenni. Szólsz nekik, hogy szabadrúgás vagy bedobás járna, de láthatóan nem veszik komolyan, vagy nem értik.
Imádnivaló vagy, az biztos.

2010. március 10., szerda

szórakozás

Az ölemben ült Nati. Már vagy huszonötször kinyitottuk-becsuktuk a Vitatigris kupakját, és már mást akartam csinálni.
- Na, becsukjuk végre azt a kupakot, vagy csak szórakozol?
- Szórakozom! (persze így hangzott: cójam!)

2010. február 21., vasárnap

kockabűvölet

Apa vett egy 3x3-as bűvös kockát, és kijegyzetelte hozzá a kirakási algoritmusokat is. Időnként megnézi a kis papírjait a polcon, és tekergeti hozzá a kockát. Oti drágám is ott sertepertél persze körülötte. Amikor Apa épp futni volt, Oti is elkezdte bűvölni a kockát. A felső sort szépen körbetekerte, míg a helyükre kerültek a színek, és lelkesen jött oda hozzám: - Anya, nézd, ki tudtam rakni, és még papír se kellett hozzá!

2009. szeptember 23., szerda

hétköznapok

Nati, olyan ügyesen etted a rakott krumplit villával!

Otikám, tombol nálad a fociőrület. Van már számos számos focimezed, állandóan azt játszod, hogy te vagy a magyar csapat, és legyőzöd a másik csapatot, sok góllal. Most épp focibíró szeretnél lenni. Van piros és sárga lapod, meg sípod is. És számolod, mennyit kell még aludni a fociedzésig... Imádnivaló!!!

2009. szeptember 5., szombat

rend a lelke...

Nati, te édes Randalír Maca!
Amíg Oti a focipályán rohangált Petivel, te ide-oda bóklásztál. Felfedezted Oti motorját (igazából futóbicikli, de Otinak motor), és fel akartál ülni rá. Amikor föltettelek, keservesen sírni kezdtél. Nem értettem, miért, így levettelek a motorról. Te pedig odamentél a babakocsihoz, és elkérted Oti sisakját. Hiába, motorozni csak sisakban lehet... És persze beigazolódott a közhely, hogy a (jóra) nevelést nem lehet időben elkezdeni.

szeptemberi reggelek

Otikám, hiába vártad már három hónapja az ovit, nehéz visszaszokni a mindennapok menetrendjébe. Nehezen alszol el este, nehezen ébredsz reggel. A héten, talán a második ovis nap reggelén, amikor már öt perce simogattalak és duruzsoltam neked, hogy felébredj, végre picit mocorogni kezdtél, és álomittasan mondtad: Még egy kicsit alszom... És visszaaludtál - volna, ha hagylak.

Pénteken reggel pedig két forgolódás között kijelentetted: Én nem kelek fel soha többet.
Aztán persze mégis :o)