Ki vagyok?

Ottó ebéd utáni monológja:
Nem tudom, hol vagyok, nem tudom, ki vagyok, lehet, hogy csak hasonlítok magamra?

Szerelem...

Otinak van egy kis barátnője, Kata.
- Oti, mikor tetszett meg neked Kata?
- A sakkon. Egyszer együtt játszottunk.
- És hogy történt? Csak játszottatok, vagy beszélgettetek is?
- Beszélgettünk is.
- És mit mondott?
- Arra már nem emlékszem.
- És miért tetszett meg?
- Mert jó, és kedves. ...... és szép is. - teszi hozzá szégyenlős mosollyal. - Lehet, hogy őt fogom feleségül venni.
- Hát annak nagyon örülnék. Kata tényleg jó és kedves. És szép is.

Ballagás

Oti, elballagtál az óvodából. Készültetek az óvodában, ünnepi dísz a teremben, a faliújságon. Mi is beszélgettünk róla, de nem olyan sokat, én sem sokat gondolkodtam azon, hogy mekkora váltás lesz ez az életedben, hiszen tudtam, hogy ez az élet rendje, megtörténik, ovisból iskolás leszel.
A ballagás előtti percekben is úgy ültetek ott a barátaiddal a teremben a kis padon, mint az ünnepségek előtt. Csak most virágot is kaptatok, ki egyszerű csokrot, ki extrábbat, nézegettétek a sajátotokat, egymásét. Aztán amikor átballagtatok a másik csoportba, ahol elbúcsúztatott benneteket Bence, aki még nem megy iskolába, és más gyerekek is, és megkaptátok a tarisznyát, valahogy megkomolyodtál. Mi aztán átmentünk a terembe, ahol az ünnepség volt, ott vártunk benneteket. Végre megérkeztetek, és láttam, mennyire komoly arccal figyelsz végig az ünnepség alatt. Biztosan izgultál, mert nagyon sok felnőtt előtt kellett verset mondanod, de a szereplés után is komoly maradt az arcod. Miután visszatértünk a termetekbe, ahol már saját kis ünneplésetek volt, végre felszabadultál, de csak miután elmondtátok a kis meglepi-verset Andi néninek, Brigi néninek és a dadusoknak. Aznap már nem volt időnk arra, hogy beszélgessünk róla, mert dolgoznom kellett, de este még elmondtad ima után, hogy a műsor alatt azon gondolkodtál, milyen lesz majd az iskolában, hogy korábban kell fölkelni, hogy mindenfélét fogtok tanulni...
folyt.köv.

ötletek

Szervezik az alvilágot, játszanak a gyerekszobában.
A két éves, nyolc hónapos Nati megjegyzi Ottó egy ötletére:
- Biztos, hogy ez jó ötlet?
Én meg csak lesek :o)

könnyes

Nati nagyon sír. Hüppög, potyognak a könnyei. Amikor már kezd lenyugodni, csupakönny arccal odajön:
- Anya, folyik a szemem!

Cose della vita...

Jöttünk ki a zeneóráról. Oti kivágta a bejárati ajtót. Épp rá akartam szólni, miközben csuktam be az ajtót, de túl erősen csaptam be.
Oti: Anya, mit is akartál mondani?
Anya: Hogy jól kivágtad azt az ajtót... én meg jól becsaptam.
Oti: Ilyen az élet, Anya. (nagyot nevetek) Komolyan mondom, Anya! Ilyen az élet.

Nati a zeneórán észrevett egy húsvéti díszt. Aranyra festett tojásból kiscsibe kandikált ki. Itthon meséli Apának:
Apa, láttam egy csibét!
Apa: Hol?
Nati: Az órán! A zeneórán! Kikukucskált a tojásból. Azt mondta: Hol vagy, Anyuci? És nagyon tetszett nekem!
A két és fél éves...

fekete-fehér

A sakk úgy igazán ősszel került be az életünkbe. Tavasszal voltak ovis foglalkozások, de annyira nem kötötték le Ottót, hamar abbahagyta. Ősszel megint elővettük. Volt motiváció, hiszen baráti körben népszerű, vannak tehetséges gyerekek, és a versenyeken nyert játékaik is felkeltették Oti érdeklődését. Könyvekből, itthon elkezdtünk sakkozgatni, de nem rendszeresen. Aztán hétvégén a közelünkben rendeztek egy nagy ovis sakkbajnokságot, ahova nagy meglepetésemre Ottó el akart menni. Pedig tudta, hogy sokan lesznek, sok idegen, tudta, hogy 6 partit kell lejátszania (amiből végül 7 lett). És végigülte és -játszotta mindet. Partit igazából csak velünk játszott, a sakktanfolyamot is csak ma kezdjük el, tehát nem vett még részt szakszerű (sakkszerű...) oktatáson. Igaz, hogy hátul végzett, de nagy meglepetésünkre összehozott 2 pontot, aminek nagyon-nagyon örültünk! És ami a legjobb, hogy ő maga is örült magának, nem a vereség volt neki a lényeg, meg a sok elvesztett figura, hanem hogy elégedett volt azzal, ügyeseket lépett, és sok tisztet megszerzett másoktól.