Hát most van itt az ideje, hogy nekikezdjek, mert drága gyermekeim, az utóbbi két napban annyi cukiságot műveltetek, hogy azokat kamerával kellett volna rögzíteni. Ugye, nem lehet nálam mindig a kamera, de ha leírom az édes dolgaitokat, talán vissza tudom majd idézni ezeket a pillanatokat úgy, ahogy történtek.
A blog egyelőre nagyon kezdetlegesen néz ki, de majd szépítgetem idővel.
Natikám, tegnap kértél egy kanalat, és egyedül akartál enni. Ennek persze nagyon örültem, de szerencsétlen lecsó bánta, nem ment be annyi a pocakodba, amennyit szerettem volna. Nehezen, de végül hagytad egy kicsit, hogy én is etesselek, úgy, hogy egy kanállal te ettél, eggyel meg én adtam neked. Közben leizzadtam :o)
A kanalazós mozdulat annyira tetszett neked, hogy délután a homokozóban is lapátolgattál már homokot a kisvödörbe és a mosószeres kancsóba, de még nagyon sok mellément. Estére pedig, amikor rávetetted magad a körözöttre, már egészen tökélyre fejlesztetted a kanalazást, igaz, azért egy kicsit még kell segítenem.
Otikám: tegnap pénztárosat játszottunk, én voltam a pénztáros, te pedig a vevő. Vettél gitárt és furulyát, és olyan édesen koncentráltál, hogy a pénztárcádban megtaláld a megfelelő érmét... csücsörítettél, összeráncoltad a homlokod, míg keresgéltél :o)
Aztán este, a Popdaráló alatt táncra perdültünk, együtt roptuk. Oti, te dülöngéltél, Nati, te pedig rugózva ráztad a feneked :o)
Ma pedig:
Oti, szép virágokat rajzoltál!
Nati, fogalmam sincs, hogyan, de működés közben kinyitottad a mosógép ajtaját. Még jó, hogy nem volt tele vízzel a dob...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése