Majd a maihoz is jön...
Naticicám, ha nagyon jó a kedved, már régóta rázod a fejed, zabálnivalóan :o) De pár napja, ha nem akarsz kijönni a hintából vagy a kádból, akkor csak egy icipicit rázod a fejecskéd, és közben nagyon huncutul nézel.
Oti, ma meglegyintettem az arcod, mert azt mondtad a családodra, hogy gonosz, de a logikád lenyűgözött!
Épp a levest szedtem neked és Natinak, és te folyton kérdezgetted: Ez az én levesem? Az a Natié?
És már elegem lett, mert közben Nati meg nyafogott, ezért úgy álltam, hogy ne lásd, mit csinálok. Erre te:
- Látod, Nati, a gonosz családom nem ad nekem enni...
Erre meglegyintettelek, beküldtelek a szobába, míg elkészült az ebéd, aztán együtt ebédeltünk, és közben megbeszéltük, miért nem szabad a szeretteinkre rosszat mondani. Miközben etted a levest, megjegyezted:
- Látod, Nati, a jó családom adott nekem enni...
Natikám, ma új szót tanultál: hinta. Sőt annyira tökélyre is fejlesztetted, hogy egész úton hajtogattad, míg a játszótérre értünk. Azóta is, gyakran megfogod a szandálodat, odaülsz vele a bejárati ajtó elé, és mondogatod: hinta-hinta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése