varázsrajzok

Oti jár a "Varázsjáték" nevű fejlesztésre. Látszott rajta, ahogy mesélt, hogy nagyon tetszik neki, és sokat és lelkesen mesélt róla. Volt két rajzos feladat is.

- Anya, lerajzoltam a házunkat a családunkkal. De csak Apa volt otthon, nézte a magyar-svéd meccset a tévében, mi meg Seregélyesen nyaraltunk.

(azt hiszem, a pedagógusok nem éppen ilyen családrajzra gondoltak :oD)))

- Le kellett rajzolni, hogy egy varázsló mivé varázsolja a családunkat. Apa focikapu lett, én, meg Nati, meg te focilabdák.

odavaló

Nati, ha valamiről nem tudja, hova kell tenni, vagy mire lehet használni, mindig azt kérdezi:
- Ez hova való?
Épp állatkertet épített tüsikockákból, és egyedül próbálgatta az egyik kockát a másikhoz illeszteni, de nem sikerült, így segítséget kért:
- Anya, segíts, nem tudom odavalózni!

azértmert

Nati nagyon szeret huncutkodni. Egyik ebédnél is folyton levette a partedlijét. Aztán kérte:
"Anya, segíts visszatenni partedlit!"
"De miért vetted le?"
"Azértmert." - válaszolta huncut mosollyal.

játszótér

Egy mozgalmas hétvégét kipihenve ma végre nem volt unatkozás és szenvedés a játszótéren. Oti jó focimeccseket vívott önmagával, Nati meg jókedvűen csúszdázott, nézelődött, szaladgált. Aztán Oti nagy bátran hívott egy nála kicsit idősebb kisfiút focizni, ellenem - és olykor Nati ellen - játszottak. Meg kellett állapítanom megint, milyen ügyesen focizik a fiam. A fiú is nagyokat rúgott, de neki az okozott örömet, hogy gólokat próbált rúgni, azt még nem értette igazán, hogy ha passzol Otinak, akkor ketten nagyobb eséllyel tudnak gólra játszani. Oti meg cselezett, irányított, mondta a szabályokat. Nagyon sokszor mondta a fiúnak: "Most add ide a labdát, jó? Próbálok menteni."
Utána homokoztak egy jót, várakat építettek alagúttal, utakat, hidakat. Jól együttműködtek, és Oti olyan magabiztosan, ügyesen irányított, a fiú lelkesen kérdezgette, jó lesz-e úgy, ahogy csinálta. Remélem, sok ilyen ügyességben lesz még részed, Otikám!

édes álom

Mozgalmas hétvégénk volt, nagycsaládos nyaralással, vonatozással, kevés alvással. Fürdetés után én is lezuhanyoztam, addig a gyerekek a kanapén tévéztek. Egyszer csak jön ki Oti: Anya, a kanapén elaludt az Édes!
Nati ott szunyókált eldőlve.
És tegnap is, míg vártuk, hogy Apa és Oti végezzenek az esti rutinnal, nekem dőlt a kanapén, és elaludt. Egy darabig nem vittem be, és nem is mozdultam, idilli pillanat volt. Szuszogó finom kislány :o)

A nyaraláson próbáltam délutáni alvásra rávenni őket. Natit sikerült, nehezen ugyan, de elaludt. Addig Otival megebédeltünk. Vittem be őt is aludni, de miután elaludt, felébredt Nati. Olyan édes volt, sikerült csendre bírni, ami egy kétéves szélvész kisasszonytól nagy szó. Nagyrészt rajtam feküdt, és hagyta, hogy simogassam, puszilgassam...

boldog szülinap

Egyik este Mamáéknál aludtunk, és nem akartam már mesekönyvet keresgélni, így együtt találtuk ki a mesét. Oti közelgő névnapja miatt az is benne volt, hogy sok gyerek felköszöntötte egy focilabda tortával, és mondták: Boldog névnapot, Oti! Oti pedig a mesefűzés közben hozzátette: és hoztak egy tortát Natinak is, és mondták neki: Boldog névnapit, Nati!
Otit a névnapján reggel felköszöntöttük. Kapott ajándékzacskóban egy focimezt. Nati meg sírva fakadt, és mondogatta: Nekem is boldog szülinapot!

És addig sírt, amíg elő nem varázsoltam neki a szülinapjára vett pólót. Nem számoltam vele, hogy ennyire kell figyelni arra, hogy ha a nagy kap valamit, a kicsinek is jár. Gyanítom, ezután fordítva is így lesz :o)

focifocifoci

Látszik, hogy hull az égi áldás, és be vagyunk szorítva a lakásba.

Oti azokkal a focimatricákkal is focit játszik, amiket már nem ragasztottunk albumba, mert már megvannak. Most épp két meccs között kapcsolgatunk ide-oda, én rajzolgatom az összesítőket, Nati időnként bekiabál, hogy egy-null... a szünetben Oti labdával, lufival, vagy ami a keze ügyébe kerül, újrajátssza a védéseket, szabálytalanságokat...
Próbál rávenni, hogy a matricáival játsszunk focimeccset...és ha egy matrica gólt lő, a többiek odasereglenek köré, és összeölelkeznek.