Cose della vita...

Jöttünk ki a zeneóráról. Oti kivágta a bejárati ajtót. Épp rá akartam szólni, miközben csuktam be az ajtót, de túl erősen csaptam be.
Oti: Anya, mit is akartál mondani?
Anya: Hogy jól kivágtad azt az ajtót... én meg jól becsaptam.
Oti: Ilyen az élet, Anya. (nagyot nevetek) Komolyan mondom, Anya! Ilyen az élet.

Nati a zeneórán észrevett egy húsvéti díszt. Aranyra festett tojásból kiscsibe kandikált ki. Itthon meséli Apának:
Apa, láttam egy csibét!
Apa: Hol?
Nati: Az órán! A zeneórán! Kikukucskált a tojásból. Azt mondta: Hol vagy, Anyuci? És nagyon tetszett nekem!
A két és fél éves...

fekete-fehér

A sakk úgy igazán ősszel került be az életünkbe. Tavasszal voltak ovis foglalkozások, de annyira nem kötötték le Ottót, hamar abbahagyta. Ősszel megint elővettük. Volt motiváció, hiszen baráti körben népszerű, vannak tehetséges gyerekek, és a versenyeken nyert játékaik is felkeltették Oti érdeklődését. Könyvekből, itthon elkezdtünk sakkozgatni, de nem rendszeresen. Aztán hétvégén a közelünkben rendeztek egy nagy ovis sakkbajnokságot, ahova nagy meglepetésemre Ottó el akart menni. Pedig tudta, hogy sokan lesznek, sok idegen, tudta, hogy 6 partit kell lejátszania (amiből végül 7 lett). És végigülte és -játszotta mindet. Partit igazából csak velünk játszott, a sakktanfolyamot is csak ma kezdjük el, tehát nem vett még részt szakszerű (sakkszerű...) oktatáson. Igaz, hogy hátul végzett, de nagy meglepetésünkre összehozott 2 pontot, aminek nagyon-nagyon örültünk! És ami a legjobb, hogy ő maga is örült magának, nem a vereség volt neki a lényeg, meg a sok elvesztett figura, hanem hogy elégedett volt azzal, ügyeseket lépett, és sok tisztet megszerzett másoktól.

Rizs és társai

Ottókám, beteg vagy, bágyadt. Amikor megjött az étvágyad, pattogatott kukoricát kértél, de az nem volt, és kitaláltad, hogy rizst ennél. Főztem egy kis zöldséges rizst, persze ötpercenként kijöttél a konyhába, és kérdezgetted, kész van-e már. Mint a szamár a Shrekben, amikor utaztak Fiona családjához, és folyton azt kérdezte: ott vagyunk már?

Szóval rizst ettél, most meg épp tésztát eszegettek Natival. Közben töprengtél, mi mindent lehet készíteni rizsből, és engem is kérdezgettél. Nati meg hallgatta.
Ottó: Anya, mit is lehet készíteni még rizből? Rizottót...
Anya: A rizsre gondolsz? Köretet zöldségekkel, tölteléket, rakott ételeket...
Nati: És riznatit is lehet?

Amúgy tipikus, hogy egymásra már megint jobban figyeltek, mint az anyukátokra, de ezt is nagyon szeretem benneteket, hogy így egymásba tudtok feledkezni.

okosságok

Oti, tegnap fontos dolgok történtek az életedben. Megkaptad a szemüvegedet. Olyan jóképű nagyfiú vagy benne!

És megkaptad a legelső iskolai értékelésedet. A zeneiskolában, Ildikó nénitől, aki a zenei előképzőt tartja. Nagyon megörültem neki, mert azt látta rajtad, amit én is. Ő egy kedves, lágy pedagógus, aki nagy szeretettel foglalkozik veletek, és látszik rajta, hogy fontosabb neki az, hogy megszeressétek a zenét, a szolfézst, mint az, hogy mennyire tökéletesen tudjátok a válaszokat, vagy milyen tisztán énekeltek.
Szeretsz énekelni, tapsolni, dobolni, reméljük, ezt a zenei osztály énektanára is látni fogja :o)

Na és akkor itt van Ildikó néni jellemzése:
Ottó
Ottó nagyon okos, tájékozott fiatalember, ám nem tolja magát előtérbe. Szívesen veszi, ha csendes okosságát a másik fél veszi észre. Nem bánja, ha a többiek többet szerepelnek. Ő is jelentkezik, nem vonja ki magát, de bölcs mosollyal tudomásul veszi, ha a harsányabbak aratják le a babért. Ezért sokszor külön kell rá figyelni, bátorítani, hogy ő is "szálljon ringbe".
Még nem fordult elő, hogy valamilyen kérdésre rossz választ adott volna. Előfordult, hogy valamit csak ő tudott.

Igazán remélem

Nagyon rég jártam erre, és történt egy csomó minden.

Ami először eszembe jut, az ma volt. Jöttünk haza Nattanccsal Mamáéktól, és karattyolt valamit a Tigrisről. A mondat elejét nem értettem tisztán, ezért rákérdeztem. És tényleg. Azt mondta: igazából remélem, hogy - és a mondat másik fele már nem illett oda teljesen nyelvtanilag :o)
Olyan édes volt hallani egy két és fél éves csücsöri szájából ezt a szókapcsolatot!

Oti, te meg hatéves lettél. Hihetetlen! Nagyfiú vagy, nagyon! Igaz, a méreteid alapján sokan félremennek, azt hiszik, gyenge és kicsi vagy, pedig csak nem vagy része a nagy átlagnak. Lehet, hogy magamnál kellene tartanom egy percentilisgörbét és egy fényképet Apáról, hogy értsék, hogy tudományosan és genetikusan is abszolút igazolhatók a méreteid.
Na de nem ez a lényeg. Pont 10 nappal a szülinapod előtt kiesett az első tejfogad! Napok óta izgatott voltál, a fog iszonyatos amplitúdóval ingott, már megbeszéltük, hogy ha nem esik ki egy napig, aznap este kiveszem neked. És délután találkoztunk Enikőékkel, akik mondták, a fogorvos nagymamát idézve, hogy jobb hagyni a fogat a maga útján. És este, amikor focimeccseztél a számítógépen, egyszer csak az öledbe pottyant a FOG!
Megbeszéltük, hogy nem adjuk a fogtündérnek, inkább eltesszük emlékbe. Egy szép borítékra arannyal ráírtuk a dátumot, meg a nevedet, és napokig mutogattad meg nézegetted a fogadat. Olyan imádnivaló voltál akkor is!

látó kéz

A gyerekekkel kimentünk szurkolni Apának, aki maratont futott. Szurkoltunk neki a Kossuth téren, és a Hősök terére is átmentünk a célhoz, és megvártuk, míg átöltözik. Addigra már nagyon rossz idő volt, zuhogott az eső, hideg szél fújt, el is fáradtak a gyerekek. Nati sírva fakadt, mert pelerines esőkabát volt rajta, aminek nem volt kéznyílása, ezért nehézkesen tudott mozogni benne:
- Anya, levesszük a kabátot! Vegyük le a kabátot, nem lát a kezem!

varázsrajzok

Oti jár a "Varázsjáték" nevű fejlesztésre. Látszott rajta, ahogy mesélt, hogy nagyon tetszik neki, és sokat és lelkesen mesélt róla. Volt két rajzos feladat is.

- Anya, lerajzoltam a házunkat a családunkkal. De csak Apa volt otthon, nézte a magyar-svéd meccset a tévében, mi meg Seregélyesen nyaraltunk.

(azt hiszem, a pedagógusok nem éppen ilyen családrajzra gondoltak :oD)))

- Le kellett rajzolni, hogy egy varázsló mivé varázsolja a családunkat. Apa focikapu lett, én, meg Nati, meg te focilabdák.